A "HANGYA" története

A II. Világháború előtti időszakban Magyarország szinte valamennyi településén jelen voltak a HANGYA szövetkezetei. 1898-ban, az Országos Központi Hitelszövetkezetről szóló törvény-tervezet,   Gróf Károlyi Sándor és a kor kreatív kiválóságai áldozatos munkájának eredményeként,  törvényerőre emelkedett, így ebben az évben létrejött a termelő-értékesítő és fogyasztási szövetkezetek HANGYA-központja. A HANGYA stratégiai alapelve az volt, hogy lerövidítve az áru és szolgáltatás útját a fogyasztóhoz, az értékeket és a pénzt is minél nagyobb hányadban a rendszerén belül tartva, megteremtse az egyén és a vidék boldogulásának anyagi és társadalmi feltételeit. Ezek az erények az I. világháborút megelőzően kialakult szervezeten keresztül, a Trianont követő trauma feldolgozásában is nemzetmentő hatást fejtettek ki, a magyarság összetartó erejét jelentették.

A HANGYA 1920-as években történt felemelkedésében Klebersberg Kunó oktatási programja mellett, a Bethlen kormány által, a HANGYA szövetkezeti üzletrészéhez nyújtott állami támogatás volt a meghatározó.  Így lett a HANGYA Közép-Európa egyik legnagyobb vállalatcsoportja, úgy a tagságát, mint a kereskedelmi tevékenységét illetően, hiszen az 1940-es években több mint 2000 tagszövetkezete volt 700.000 taggal, és 400–nál több volt boltjainak száma.

Az 1945 után bekövetkezett  hatalomváltás, és az azt követő törvénytelenségek, így az államosítás során, az összes HANGYA vagyon, gyakorlatilag kártalanítás nélküli lefoglalásra került. A vidéki HANGYA boltokat és telephelyeket főként a földműves-szövetkezetek, majd később az ÁFÉSZ néven alakított szövetkezeti jellegű társaságok tulajdonába adta az állam, formálisan ügyelve, de tartalmilag erősen korlátozva a tagok demokratikus döntéshozatali lehetőségét. A HANGYA vagyon többi része szintén törvényi szabályozás nélkül lett széthordva, elherdálva.

Az 1990-es évek rendszerváltozása sem hozott kárpótlást a HANGYA tagjai részére, noha vagyonának jelentős része a tagok téglajegyeiből állt össze. A rendszerváltozás után a termőföld magántulajdonba kerülésével a földtulajdonosoknak, a termelőknek, nem a földek szakszerű művelése okozott gondot, hanem a megtermelt alapanyag eladása, a pénzügyi és piaci koszolgáltatottságuk. Ezt a földtulajdoni és társadalmi szétesettséget növelte, hogy Magyarországon, a környező, volt szocialista országoktól eltérően, egyedüli megoldásként, a reprivatizáció helyett egy szakmailag és jogilag erősen vitatható kárpótlás történt, jelentős érdeksérelmekkel, a vidéki lakosság kárára.

A MEGÚJULÓ HANGYA-2010 Szövetkezet, elődeink nyomdokain haladva kívánja vidéki sorsfordító programját megvalósítani.